Különleges és rendkívül aktuális irodalomórában volt részük a 6.a diákjainknak a napokban. Mivel éppen most foglalkozunk az Egri csillagok című kötelező olvasmánnyal, a tananyagot egy zseniális gyakorlati programmal kötöttük össze: a kaposvári Takács Gyula Könyvtár két munkatársa, Szerencsés Anett és Szőke Henrietta látogattak el hozzánk egy rendhagyó órára.
A szakemberek az élménypedagógia eszközeivel repítették vissza a gyerekeket a regény legendás világába. A diákok a tanteremben maguk is „egri várvédőkké” váltak, és a könyv lapjai után a valóságban is hamar rá kellett ébredniük, hogy a várat nem egyéni hősök, hanem egy igazi, összetartó közösség védi meg. A hangsúly ezúttal nem a lexikális tudáson, hanem a csapatmunkán és az együttműködésen volt. Olyan kreatív és taktikai feladatokat kellett megoldaniuk, ahol a siker egyetlen kulcsa az összefogás volt: ha egy ember kiesett vagy külön utakon járt, a „vár” veszélybe került.
A feladatok igazi célja: Élőbbé tenni a regény helyzeteit, és megértetni a gyerekekkel, hogy nincsenek magányos harcosok – csak közös munka létezik.
A program legértékesebb része talán mégsem maga a játék volt, hanem az, ami utána következett. Minden egyes feladat után a csoportok leültek megbeszélni a tapasztalatokat.
A gyerekek játékos formában tanulták meg a pozitív, építő kritika alapjait:
- Hogyan mondjuk el a véleményünket úgy, hogy azzal ne bántsuk meg vagy sértsük meg a másikat?
- Hogyan figyeljünk egymásra a stresszesebb helyzetekben is?
- Mi a fontosabb: az, hogy ki mondja, vagy az, hogy mit mond?
A diákok gyorsan ráéreztek, hogy a jó ötlet bárkitől jöhet – legyen az a leghangosabb vagy a legcsendesebb csapattag –, és a konstruktív (építő) visszajelzés nem bántás, hanem segítség a következő győzelemhez. Bornemissza Gergelyékhez hasonlóan ők is megtapasztalták, mit jelent valójában az összefogás ereje.
Köszönjük a Takács Gyula Könyvtár munkatársainak, Szerencsés Anettnek és Szőke Henriettának ezt a rendkívül fejlesztő, élménydús órát! Diákjaink számára így a kötelező olvasmány nemcsak egy könyv maradt, hanem egy kézzelfogható, közös élmény, amely közelebb kovácsolta a közösségünket.
Kissné Tombor Krisztina
