Az áprilisi boldogságórák központi témája a megbocsátás volt. A foglalkozás célja az volt, hogy a gyerekek felismerjék: a megbocsátás nem gyengeség, hanem belső erőforrás, amely felszabadít és segít a lelki békénk megőrzésében. Először közösen gyűjtöttünk bocsánatkérő mondatokat. A gyerekek meglepően kreatívak voltak, és sokféle szituációt felidézve fogalmaztak meg olyan mondatokat, amelyek segítenek egy-egy helyzet elsimításában, például: „Sajnálom, hogy megbántottalak”, „Nem akartalak megbántani”, vagy „Bocsánatot kérek, hibáztam”.Ezután arra kerestük a választ, hogyan lehet bocsánatot kérni nem verbális módon. A gyerekek ötletei között szerepelt az ölelés, egy kedves rajz, ajándék készítése, egy bocsánatkérő gesztus, vagy akár egy meleg tekintet is. Megbeszéltük, hogy a testbeszédnek, a tetteinknek is ugyanakkora ereje lehet, mint a kimondott szónak.A beszélgetés során rávilágítottunk arra, hogy a megbocsátás nem mindig könnyű, de nagyon felszabadító érzés lehet, ha sikerül elengedni a haragot és megértéssel fordulni a másik felé. A foglalkozások zárásaként mindenki kapott egy „megbocsátás pillangó színezőt”, amit kiszínezhetett. A színezés közben a gyerekeket arra kértem, hogy gondoljanak olyan sérelmekre, amelyeket szívesen elengednének, vagy olyan helyzetekre, amikor valaki megbántotta őket, és most szeretnének megbocsátani neki – akár szóban, akár csendben, magukban. A színes pillangók így a megbékélés és az elengedés szimbólumaivá váltak.
Kadaravek Judit
