Szeptember végén osztályunknak lehetősége volt ellátogatni a falu határában található Kassai Lovasíjász Központba. Az első óra után indultunk a suliból. Az út nagyon hosszú volt, egy örökkévalóságnak tűnt. Az íjkészítő műhelyt néztük meg először. Csak ámultunk milyen sokféle íjat és nyílvesszőt készítenek itt. Aztán elsétáltunk a völgybe, ami meseszép volt. Lajos bácsi bemutatta nekünk a kutyáit, a „törpe” malacot és a ludakat is. A két kuvasz és a mudi örültek a sok simogatásnak, amit tőlünk kaptak. Azután a híres lovasíjász bevezetett minket a lovagterembe, ahol a népvándorlás korát megidéző ruhákat, ló- és láncpáncélokat, fegyvereket láthattunk egy kiállításon. Lajos bácsi mesélt a ruhák és fegyverek korabeli használatáról, és minden kérdésünket megválaszolta.
A rövid történelem óra után felmásztunk a dombra a jurtához, figyelve arra, hogy ne kerüljünk túl közel a bivalyokhoz. A jurta egy csodálatos domboldalra nézett, belsejében olyan meleg volt, mintha egy ősi szaunában lettünk volna.
A jurtalátogatás után megnéztük és bejártuk a völgy többi részét. Láttunk egy szépséges pávát és egy kertet, ami rengeteg különböző növénnyel volt tele. Itt a kertben volt egy halastó is, tele kisebb és nagyobb aranyhalakkal.
Elmentünk a lovardába, ahol két gyakorlott lovasíjász tartott nekünk bemutatót. A gyakorlatok megtanulása nagyon sok idő, így sajnos mi biztosan nem járnánk sikerrel. Onnan átmentünk a bemutatóterembe, ahol a világhírű lovasíjász, Kassai Lajos bemutatójától leesett az állunk. Nagyon érdekes volt, hogy egyre messzebbről lőtt a célpontra, a végén már a bemutatótérből is kiment. Mi néma csendben izgultunk, amikor Lajos bácsi kötélen egyensúlyozva lőtte ki a nyilakat.
Ezután mi is kipróbálhattuk a lovaglást és az íjászatot, majd visszasétáltunk az iskolába. Nagyon tartalmas és érdekes nap volt, minden percét élveztük. Örülök, hogy eljöhettem erre a kirándulásra, mert nagyon sokat megtudhattam őseink múltjáról. Jó lenne, ha még több ilyen rendhagyó történelem óránk lenne.
Tóth Botond
6. osztály
