Az első boldogságórán elolvastam a gyerekeknek A szomorú királykisasszony történetét. Beszélgettünk a meséről és arról, hogy mitől szoktak szomorúak lenni, mi az, ami felvidítja őket, miért jobb vidámnak lenni. Ezután nevettetős játékot játszottunk a gyerekekkel. Két csapatra váltunk, az egyik feladata az volt, hogy nevettessen, a másiké, hogy próbáljon komoly maradni, majd cseréltük a szerepeket. Vidáman zártuk ezt az órát. A következő alkalommal beszélgettünk a gyerekekkel, hogy mit is jelenthet az optimizmus szó, hiszen kicsi elsősök révén senki nem ismerte a szó jelentését. Meséltem nekik egy saját életből vett történetet, hogy nekem hogy segített az, hogy optimistán próbáltam megközelíteni a helyzetet, hogy éreztem magam ezután. Ezt követően különböző szituációkról kellett eldönteniük, hogy optimistán viselkedett-e a történet szereplője vagy nem. Elkészítettük az optimista szemüvegeket is, színeztük, vágtuk, lamináltam is, és megbeszéltük, ha elkeserednénk, akkor elővesszük őket és igyekszünk optimistábban látni a dolgokat. Erre a hétre a célul kitűzött szabályunk is az optimizmushoz kapcsolódott: Igyekezz mindig a jót meglátni! Igyekeztünk erre koncentrálni az adott héten, többször is visszakanyarodva, átbeszélve, szituációk megoldásához használva.

Kadaravek Judit